Főoldal › Múzeum › Iskolatörténet › Az intézmény története

Szabó Miklós

 

Történeti vázlat iskolánk átalakulásairól

 

 

Az alreáliskolai szakasz (18 év) 1850-1868

Amikor 1857. október 1-én, az akkori idők tanévkezdési napján, átadják a reáliskola Templom utcai épületét, akkor már intézményünk éppen 7 éves. Ugyanis a város kereskedő és iparos polgársága felől érkező igény kielégítésére már 1850. október 1-én megszerveződött az az a katolikus alreáliskola, amely a Várkerület 44-ben, két évfolyamos képzésben a reáliák elsajátítását tűzte ki célul.

Szüksége volt-e ennek az iskolának olyan nagy épületre, mint a Templom utcai? A válasz: nem. (Még azzal együtt sem, hogy ráadásul az épület mai, Liszt Ferenc utcai, nagyobb szárnya még nem is állt.) A csak két évfolyamra korlátozódó képzés nem volt népszerű. A gyakorlati életpályára lépők ugyanis beérték a népiskola elvégzésével, a tudományos pályákra készülő diákok pedig inkább gimnáziumot választottak. Nem véletlen tehát, hogy a Templom utca 26-ba az alreáliskola a katolikus elemi iskolával együtt költözködik be, és 35 éven át – feszültségektől sem mentes – társbérletben kénytelen a két intézmény működni. Hogy életképessé váljon a reáliskolai képzés hosszú, majd két évtizeden át tartó törekvés indul meg a „csonka” iskola további évfolyamokkal való kibővítésére. Ennek csak egy útja lehetett, egyesülni kellett a fiatalabb evangélikus alreáliskolával, létrehozni egy felekezeteken felül álló alreált, majd ezt hatévfolyamos főreáliskolává szervezni.

 

A főreáliskolai szakasz (62 év) 1868-1930

1868. október 1-jén létre is jön a felekezeti jelleg nélküli alreáliskola, három osztállyal. Innentől minden tanévben egy-egy osztállyal (évfolyammal) bővítik az intézményt. Az első évben 157 tanuló iratkozott be. A következő tanévben már 207 tanulója volt az iskolának, és ebből több mint 100 elsős! Bár még csak a negyedik osztályt indították el, de az intézmény nevét már Főreáliskolává változtatják. A gyors ütemű fejlődés következtében az 1871/72-es tanévben a hatodik osztály megszervezésével a főreáliskola teljessé vált. Ekkor, 1872-ben már bővíteni kellett az épületet is. Elkészült a Liszt Ferenc utcai szárny, amelyet bár kiegészítésként emeltek, de korántsem „mellékszárny”. A kialakult iskolaépület L alakjának hosszabbik szárát alkotja. Ennek a toldásnak köszönhetően lett a belvárosi iskolaház iskolapalotává.

A reáloktatás – a mai szakképzéshez hasonlóan – költséges képzési forma volt. Az eszközök, a kísérleti anyagok, a szertári felszerelések nagy anyagi terhet jelentettek az iskolafenntartó számára. Már a főreáliskola megalakulásakor szembe kellett nézni ezzel a problémával. 1873-tól a pénzügyi gondokra hivatkozva többször kérték az iskola államosítását. Végül Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternek, Sopron akkori országgyűlési képviselőjének hathatós segítségével a minisztérium értesítette a város elöljáróit, hogy 1876. január 1-től a főreáliskolát állami kezelésbe veszi. Ugyanez a Trefort Ágoston előző évi leiratában a főreáliskolákat kötelezően nyolcosztályossá bővítette, és előírta, hogy az 1875/76-os tanévben 7.-ben, az azt követő tanévtől pedig 8.-ban a főreáliskolai tanulóknak is érettségi vizsgát kell tenniük. Így intézményünkben is 1875 őszén megnyílt a hetedik, 1876-ban pedig a nyolcadik osztály. Az első érettségi vizsga tehát az államosítás évében, 1876-ban volt. Hat év múlva törvény fogja kimondani, hogy középiskola néven csak a gimnáziumok és a reáliskolák értendők. Mindkét középiskola nyolcosztályos, de míg a gimnáziumi érettségi minden főiskolára és egyetemre felvételre jogosít, addig a reáliskolai érettségi csak a műegyetemre, a tudományegyetemek matematikai–természettudományi karára, továbbá a bányászati, erdészeti és gazdasági akadémiákra. Ugyanakkor a reáliskolai tanulók a latin vagy görög nyelvből tett kiegészítő vizsgával „egyenjogúsíthatták” érettségijüket.

A nyolcosztályos képzés tehát lehetővé tette az érettségi vizsga bevezetését, és ezzel a felsőbb tanulmányokra való jelentkezést. Az antik nyelvekből letehető kiegészítő vizsga pedig szélesebbre tárta a főiskolai, egyetemi lehetőségek választékát. Mindez még vonzóbbá tette a főreáliskolát Sopronban is.

 

A főreáliskola hat évtizedes működése az intézmény múltjának páratlanul fényes korszaka. A főreáliskola megalakulásától nyugdíjba vonulásáig itt tanít (10 szakterületen!) Rösch Frigyes, az első magyar torna- és tűzoltóegylet megalapítója, az első magyarországi tornacsarnok – a soproni – megépíttetője A reáliskolában a kémia, akkori nevén a vegytan, a kiemelt tárgyak közé tartozott. A színvonalas oktatást a Dr. Wallner Ignác által 1872 óta rendszeresített vegytani gyakorlatok is segítették. A vegytani laboratóriumban nemcsak az iskolai oktatás igényeit elégítették ki, de a modern idők KÖJÁL-os, ÁNTSZ-es feldataihoz hasonló munkát végeztek is a város számára.  A tanulók itt szerzett kémiai tudását a külföldi műegyetemek is elismerték.

Bell telefonjának szabadalmaztatását mindössze egy évvel követve, Salamin Leó fizikatanár itt bonyolította le 1877-ben hazánk első távolsági beszélgetését, Sopron és Pinnye között.

A rajztanítás a főreáliskolában messze túlszárnyalta a kor hasonló jellegű iskoláinak színvonalát. Hauser Károly és Seemann Kálmán nevelése nyomán lett országos rangú festő-grafikussá Ágoston Ernő. De a 20. századi iskolára is hatott a hagyományosan magas színvonalú rajzoktatás. Itt érettségizett 1915-ben Perényi Kálmán festőművész. A két világháború között egész festő- és rajztanár-nemzedék nőtt fel a Munkácsy-díjas Horváth József keze alatt, aki kollégájával, Janesitz Henrikkel együttműködve országosan ismertté tette a Széchenyi István reáliskolában folyó rajzoktatást. Diákjaik között volt a később szintén Munkácsy-díjas Kunt Ernő festő- és Szakál Ernő szobrászművész. De Reinecker János, Richly Emil, Roisz Vilmos, Sebestyén Ferenc, Varga László, Schey Ferenc, Ákos Ernő és Szarka Árpád is az ő tanítványuk volt. A két utóbbi diák később a rajztanítás stafétabotját is átvette az intézményben.

1876-ban kerül az iskolához a történelem–földrajz szakos Bella Lajos, aki ásatásai révén idehaza és külföldön is hírnevet szerzett magának. 1887-ben kezdte meg legjelentősebb feltárásait a Sopron környéki Várhelyen, ahol kora vaskori kelta földvár maradványai kerültek a felszínre. De millenniumi időszakban itt találjuk dr. Viszota Gyulát is, aki soproni tanárkodása alatt kezdte meg Széchenyi István munkásságának feltárását, és lett később kultúrtörténetünk egyik legjelentősebb Széchenyi-kutatójává.

 

A reálgimnáziumi szakasz (5 év) 1930-1935

A főreáliskola hat évtizedes aranykorszakára tekintve szinte érthetetlennek tűnik, miért volt szükség az iskola reálgimnáziummá való átszervezésére 1930-ban. Hiszen ez a váltás a reálképzés bizonyos mértékű visszaszorítását és az ún. „humanisztikus” gimnázium irányába való elmozdulást jelentette.

Bár az akkori igazgató, Lauringer Ernő 10 oldalon át taglalja ennek okait a tanévi értesítőben, én most csak egy indokot emelek ki. Az elmélyülő nagy gazdasági világválság hatására épp reáliskolákból megcélozható pályákon állt be a nagyobb létbizonytalanság. Az 1924-től törvényileg engedélyezett új iskolaforma, a reálgimnázium szélesebb választékot nyújtott a továbbtanulásra, mint a főreáliskola.

 

A gimnázumi szakasz 1935-től

Öt év múlva, azaz 1935 szeptemberétől egy új oktatási törvénynek megfelelően országosan egységessé vált az általános irányú középszintű oktatás. A 8 osztályt képző gimnáziumi forma kiemelt szerepet kapott. A  reáliskolai és a reálgimnáziumi oktatás már csak meglévő évfolyamaik kifutásáig létezhetett. Ez lépés az akkor már 85 éves soproni reálképzés végleges megszűnését, ugyanakkor az iskola eddigi profiljának elvesztését jelentette. 1935-ben a Széchenyi is kényszerűen gimnáziummá vált. Sopron nagy múltú és egyetlen reáliskolája csak az egyik lett a város gimnáziumai közül. Az első időszakban nem kis elbizonytalanodást okozhatott annak felismerése, hogy a gimnáziumok közötti versengésben a Széchenyi mindenképpen hátránnyal indul. Ha a leánygimnázium nem is jelentett igazi konkurenciát, a bencés gimnázium és az evangélikus líceum hatalmas tapasztalatukkal, jól kiépült vonzáskörzetükkel olyan versenytársakat jelentettek, akiknek utolérése az első időszakban szinte lehetetlennek tűnt. Ám az iskolát múltja, rangja kötelezte arra, hogy felvegye a kesztyűt, és gimnáziumként is eredményes legyen. Hamar kiderült, hogy pontosan reálos hagyományait használhatja fel leginkább a siker érdekében. Még hét évig a reálgimnáziumi tantervű osztályokkal párhuzamosan folyt a gimnáziumba járók oktatása, ugyanazon tanárokkal. Óhatatlanul is erősebb lett a reáltantárgyakból való felkészítés a gimnáziumi osztályokban is. Így az intézmény majdnem töretlenül mentette át a reálos jelleget a gimnáziumi időszakra is. A természettudományi karok, a műszaki vagy orvosi pályák felé vonzódó tanulók egyre inkább a Széchenyi gimnáziumban találták meg a nekik megfelelő képzést. Így a jó képességű diákok beiratkozása tekintetében az intézmény nem maradt el a régi gimnáziumok mögött. A háború után pedig, a bencés gimnázium megszűnésével, az egyetemeken, főiskolákon továbbtanulni szándékozó diákok számára már nehéz döntést jelentett, hogy a Líceumot vagy a Széchenyit válasszák. Ezzel meg is kezdődött a két intézmény máig tartó, egészséges rivalizálása.

A háború végén hozott oktatáspolitikai döntés csak a négyosztályos gimnáziumot engedélyezte. A Széchenyi István Gimnáziumban is az 1945/46-os tanévtől kezdődően indult meg a nyolcosztályos rendszer leépítése. Ebben az évben már a gimnázium első osztálya általános iskolai osztályként funkcionált, a következő tanévekben már a második, illetve a harmadik osztálynak is ez lett a sorsa, míg végül az 1948/49-es tanévben már beállt a négyosztályos gimnáziumi rendszer. Ebben a struktúrába hozott némi változást, hogy 1964-től elindult a tagozatos rendszer. (Megjelentek az első leánytanulók is.) A reálos hagyományokat követő matematika-fizika tagozatos osztály mellett az angol-német nyelvi osztály is megkezdte működését. 1976-tól 1986-ig a testnevelési tagozat is bekapcsolódott a rendszerbe. Ez utóbbi tehát még négy évig működött a tagozatokat felváltó fakultációs rendszer 1982-es bevezetése után is.

Az 1966/67-es tanévtől az intézményben postaforgalmi szakközépiskolai képzés is indult. A kezdeményezés ötlete a Soproni Postaigazgatóság felől érkezett. Így az iskola hivatalos neve 1978-ig Széchenyi István Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolára változott. Az intézmény gazdasági fellendülésének ideje ez, a várospolitikára is közvetett hatással bíró Soproni Postaigazgatósággal a háta mögött, az iskola végre korszerű tornacsarnokhoz juthatott. 1971-ben 4,5 millió forintos beruházással új, kosárlabdapályával ellátott, emeletes tornaépületet építettek fel a régi tornaterem helyén. A Győr-Sopron Megyei Tanács 1978-ban profiltisztítás címén a postaforgalmi szakközépiskolát a József Attila Gimnáziumba helyezte át.

Az 1980-as évek végén kezdődtek meg az országban a nyolcosztályos, majd a hatosztályos gimnázium létrehozását célzó kísérletek. A rendszerváltás által szabadabbá tett iskolaszerkezeti lehetőségekkel a soproni középiskolák is megpróbáltak élni. A két, újra egyházivá váló gimnázium – a négyosztályos rendszer megtartása mellett – nyolcosztályos évfolyamot szándékozott indítani. A Széchenyi István Gimnázium akkori vezetősége a hatosztályos rendszert indította el. Ez a modell lehetőséget nyújtott a családoknak egy – a túl korai választás helyett –, két évvel későbbi, megalapozottabb döntésre. Az 1990/91-es tanévtől bevezetve, három éven át egy-egy ún. tehetséggondozó osztály indításával kezdődött meg a hatosztályos gimnáziumi képzési forma kiépítése. Az intézmény hagyományai alapján a matematika és fizika tárgyakból, illetve az idegen nyelvekből vállalta a kiemelt felkészítést. Az intézmény hivatalos elnevezése ebben a három évben Széchenyi István Általános Iskola és Gimnázium volt. Az 1993/94-es tanévben már két 7.-es osztály indult, és minden tantárgyra elkészült a hatosztályos tanterv. Az iskola négy- és hatosztályos gimnáziummá vált.

2004 szeptemberétől pedig nyelvi előkészítő osztály indult az iskolában, amely a ráépülő négy gimnáziumi évvel két idegen nyelv birtoklásának lehetőségét nyújtja az erre a képzésre jelentkezőknek.

Az iskolaépület 2007 őszére – 150 éves születésnapjára – kívül, belül megújult a 2006 nyarán megkezdett nagyszabású felújítási munkát követően. A Széchenyi ma egy stabil tradíciókra épülő, de az elvárásokat rugalmasan kielégíteni tudó iskola, amely hosszú ideig vonzó lehet a tanulni vágyó diákok számára.

 

<< vissza