Beszámolók

h	k	sz	cs	p	sz	v
						1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	31

Főoldal › Rólunk › Öregdiák Társaság › Beszámolók

Beszámolók

      Az Öregdiák Társaság megalakulása
      Autheried Éva Emlékkonferencia
      Érettségi találkozók

Az Öregdiák Társaság megalakulása

A sajtóban olvasva a soproni gimnáziumok öregdiákjainak találkozóiról és az iskolák volt diákjainak megbecsüléséről, gondolkodóba estem. Sopron legpatinásabb iskolájának nincsen szervezett öregdiák társasága. Ez az iskola a Széchenyi István Gimnázium.
Iskolánk 150 éves fennállásának jubileumi évét tartja, 80 éve vette fel a legnagyobb magyar, Széchenyi István nevét, 80 éve, hogy Sopron magyar maradt, s lett a Civitas Fidelissima név kitüntetettje, városunk a 725. évfordulóját ünnepli, osztályunk az 55. érettségi találkozójához érkezett, az öregdiák társaság megálmodója a 75 éves jubileumát üli: mindezek után arra az elhatározásra jutottam, most már lépni kell, ebben a soha vissza nem térő jubileumi kavalkádban. Az érettségi találkozón, járva az alma mater falai között, rádöbbentem, hogy intézetünk s ódon falai még az alapítását, az akkori milliőt mutatják. Ekkor eszméltem rá, Széchenyi István szavaival, mennyi kiművelt fő, mennyi kiváló nagyság bölcsője volt intézetünk, s innen kikerülve lettek környezetük, családjuk, városuk, hazájuk, s - egyesek - a nagyvilág hasznára. Rapszodikus gondolataim, amelyek mind jobban koncentrálódtak és realizálódtak, arra ösztönöztek, hogy barátaimmal, osztálytársaimmal, valamint az iskola prominens vezetőivel vegyem fel a kapcsolatot. Elképzeléseimet, hála a józan és akaratos fejemnek, 2000 karácsonya után tettek követték.
Jöttek az egyedi, társas találkozók, a téli esték megbeszélései, levelezések sora. Így a téma mindinkább formálódott, s mind tisztábban volt látható. Jöttek a jogi kérdések. Leendő alapítótagok összeállítása, felkérése.

2001.05.26. Az első iskolai kontaktus, Tóthné Ziegler Herta ig.h. tanárnővel, Simonné Schöberl Erzsébettel. Mindketten Dékány Zsigmondnéhoz, az iskola krónikásához irányítottak.
2001.05.18. Találkozás Szakál Péter igazgatóval. Az 55. érettségi találkozó iskolai programjának egyeztetése.
2001.05.28. Találkozás Dékány Zsigmondnéval. Interjú és fotó készítése rólam.
2001.06.09. Az 55. osztálytalálkozó sikeres lebonyolítása meglepetésekkel az isiben.
- 12 órakor a Cézár Pincében
- 13 órakor a Puskás étteremben közös ebéd, 22 óráig egyéb program
Az iskolát Dékány Zsigmondné képviselte.
- Az öregdiák társaság megalakulási gondjairól való beszélgetés.
2001.09.09. A Lábasházban iskolatörténeti kiállítás. A 150. évforduló ünnepélyes megnyitója.
2001.09.20. Dékányné hívott (akkor már mint igazgatóhelyettes) s közölte, a Hajnal-Hegyi Televízió az iskoláról, vezetőiről, programjairól kb. 20 perces műsort sugároz. Szabó Miklós megbízott igazgató, Dékányné igazgatóhelyettes, Szamosy Gyula az öregdiákok képviseletében, Gosztola Rita mint végzős diák fog szerepelni.
2001.09.22. A GYIK-ban műsoros évnyitó ünnepség. Szakál Péter igazgató búcsúztatása, Szabó Miklós megbízott igazgató bemutatása. Utána a Polgármesteri Hivatal állófogadása. Sokakkal ismerkedtem meg, régi-régi arcok.

2001.09.28. 17:30-tol a H&H TV műsora. Füzi Edit, a művelődés és oktatás terén Sopron városában a késő utódom vezette a műsort. Jó 25-30 perces kerek anyag állt össze, amelynek nagyon kellemes volt a visszhangja.
- 19 órakor a stúdióból eljőve, javaslatomra hárman (Szabó, Dékány, Szamosy) a Cézár pincébe mentünk egy beszélgetésre. - Itt vetettem fel először az iskola vezetőinek, hogy szeretném megalapítani a soproni Széchenyi István Öregdiák Társaságot. Bejelentésem kedvező visszhangra talált, s közölték támogatnak ebben a munkámban.

Szamosy Gyula

Megalakulás

Az előzmények után az 1946-ban érettségizettek 55. évi találkozóján, 2001 június 9-én elvi elhatározás született az iskola Öregdiák Társaságának megalakulásáról. A tényleges megalakulást megakadályozta a szükséges létszám hiánya. Az előkészületeket folytatva, az Alapító Okirat elkészítése és engedélyeztetése után, kiegészítve az osztályon kívüli alábbi tagokkal, 2002.július 13-án megalapították a soproni SzIG Öregdiák Társaságot:

Dr Arszin Miklós /é-1966/
Baloghné Fülöp Márta /é-1971/
Dr Benedek Zoltán /é-1946/
Dr Bokori József /é-1946/
Dékány Zsigmondné /é-1976/
Freiler Vilmos /é-1946/

Hauer Antal /é-1933/
Kuntzné Kékesi Éva /é-1976/
Szamosy Gyula /é-1946/
Szentgróti Rezső /é-1946/
Ujvári Gyula /é-1946/

Az alapítók maguk közül megválasztották a kuratóriumot /vezetőséget/.

I. Vezetőség

Szamosy Gyula elnök
Dékány Zsigmondné alelnök
Dr Arszin Miklós titkár
Freiler Vilmos gazdasági vezető
Baloghné Fülöp Márta

Autheried Éva Emlékkonferencia

Megemlékezés Autheried Éva tanárno születésnapjáról

(Terem-avatásról a lap alján)

Az iskolánkban 1962-ben érettségizettek lelkes csoportja, különösen a matematikát kedvelok és alkalmazók elhatározták, hogy a szeretett "tanár néni" 100. születésnapjáról kétnapos konferencián méltóan emlékeztek meg,

A megjelenteket többen, köztük Abdai Géza, Sopron mj város alpolgármestere köszöntötte.

Az eseményrol a szervezok egyike, Zétényi Zoltán beszámolót készített.

Beszámoló a konferenciáról

Emlékkonferencia Autheried Éva tanárno születésének századik évfordulóján - Sopron, 2014. február 3-4.

Hamisítatlan februári ido, hideg, csípos szél fogadta a hétfo reggel Sopronba érkezoket.

A helybeliekkel kiegészülve mintegy harminc, egy valamikori osztálylétszámot kitevo érdeklodo, emlékezo gyult össze a Széchenyi Gimnázium kapubejárójában kialakított panteonnál.

Abdai Géza, Sopron Megyei Jogú Város társadalmi kapcsolatokért felelos alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket.

Kiemelte, hogy fontos küldetés megemlékezni azokról a pedagógusokról, akik napjaink sikereit megalapozták. Ezt a küldetést vállalta föl a széchenyis öregdiákok közössége.

Autheried Éva tanárnore emlékezünk, aki generációkat tanított és nevelt, s tette azt a nehéz idokben is, alázattal és hivatástudattal.

Az alpolgármester után Németh Kálmán a Széchenyi Gimnázium Öregdiákjainak elnöke szólt az emlékezokhöz.

A gimnázium igazgatójának, Szabó Miklósnak az üzenetét Nagy Judit igazgató-helyettes asszony tolmácsolta.

Emlékeztetett, hogy az iskola a szakmai, emberi minták átadásának legalkalmasabb helyszíne. A nagyhatású tanár szaktárgyának fanatikusa, és tudományának muveloje is. Autheried Éva a Széchenyibol küldte szét ?szabadcsapatait?, tanítványait, akik újabb várakat építettek a matematika tudományának.

A megemlékezéseket követoen Nagy Judit igazgató-helyettes asszony és Krisch Imre egykori tanítvány megkoszorúzták Autheried Éva emléktábláját.

A rendezvény a gimnázium tetotéri dísztermében folytatódott az emlék-konferenciával.

Szalay Csaba egykori tanítvány jelentett Légrádi Imre egykori tanárunknak, korábbi igazgató-helyettesnek.

A konferenciát Krisch Imre nyitotta meg, és köszöntötte a hallgatóságot, az eloadókat. Elsoként Légrádi Imre tanár úr emlékezo eloadását hallhattuk.

Felidézett ?emlékmozijában? Autheried Évát egy nagy félgömb vette körül, ami az o szellemi világa volt. Benne, szakmai gondolatai mellett, még volt néhány olyan valami, amit kedvelt, elturt maga közelében: Egy-két megbecsült ember, növények, állatok, sporteszközök és a zenei világ alkotásai, amelyeket megértéssel befogadott ? rajzolta meg érzékletesen egykori kolléganojét.

Autheried Éva, amikor kilépett a tanári szoba ajtaján, már készült arra hogy befogadhassa azokat a tanítványait, akiket sajátos, jövobe látó, de soha ki nem mutatott szeretettel, a következo percekben meg akar gyozni arról, hogy a mennyiségtan elemeivel való megismerkedés, a bennük való elmélyedés, nem csak anyagias hasznosításukat teszi majd lehetové, hanem involvál olyan szellemi képességet, állapotot is, ami fizikai létünk, életünk magasabbról való szemlélésére is lehetoséget ad.

Az ilyen tanár, azzal, hogy meggyozo módon tanít, tulajdonképpen saját szellemi készleteibol tesz hozzá a tankönyv, a tanterv anyagához. Vagyis adakozik; és mi más ez, mint a jóság egy válfaja. Autheried Éva, a tanár, adakozott ? fejezte be emlékezését Légrádi Imre.

Az egykori kollégát az egykori tanítvány, mondhatjuk egy kedvenc tanítvány, Kéri Gerzson, az MTA doktora követte.

Eloadásának címe: Általános taggal megadott sorozatok összegképlete.

Az olvasó nézze el e sorok írójának, ha esetleg nem minden kristály tiszta a leírtak alapján. Töredelmesen bevallom, egy ido után elvesztettem az eloadás fonalát?

Az eloadó visszaemlékezett az egykori középiskolai évekre, a nemzetközi matematikai diákolimpiára való fölkészülésre. A magyar csapat felkészíto tanára Reimann István volt ? tudtuk meg az egykori olimpikontól.

A többszörös szögek koszinuszával kezdte a tétel kifejtését, és leszögezte, hogy mindez a Pascal háromszöggel hozható kapcsolatba. És máris eljutott a Bernoulli-féle számokig.

?Létezik szép általános képlet is, amelyrol diákként még nem tudtam ? fogalmazott az eloadó ? csak jóval idosebb korban találtam meg a szakirodalomban.?

Körülbelül itt vesztettem el a fonalat?

De már meg is kaptuk a számtani sorozat ismert összegképletét. A 4. pont már elég rázós ? ingatta fejét a matematikus.

A 4. pont: Koszinusz függvénnyel leképzett hatványozott számtani sorozatok összegzése.

Emlékeztetett, hogy ez 1962-ben, az érettségink évében volt a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián megoldandó feladat. Emlékezetes lehetett?

Ráadásul vigyázni kell, mert hamis gyökök is felléphetnek ? hívta föl a figyelmünket végezetül Kéri Gerzson Ferenc.

Az eloadások sorrendje akként módosult, hogy Szalay István, a Szegedi Egyetem foiskolai tanára ? aki egyben a konferencia ötletgazdája ? lépett a ?katedrára?, Identitásnyomok a számfogalom fejlodésében címu dolgozatával.

Azzal kezdte, nem derítheto ki, hogy mikor kezdodött a matematika az emberiség történelmében. Leszögezte, hogy a matematika a leginkább globalizált tudomány.

A sorszámnevek kialakulásáról szólva megjegyezte, hogy az elso az ?e? mutató névmásból származhat. A második pedig a ?másik? névmásból.

Föltette a kérdést, hogy mennyi is az a harmadfél? Megtudhattuk: 2,5.

A különbözo történeti kultúrák számábrázolásaira térve elmondta, hogy az egyiptomiak a milliót egy térdeplo emberalakkal ábrázolták. Érdekesség, hogy az arab számfogalmat a maják és a mezopotámiaiak közelítették meg a legjobban. A maják 60-as számrendszert használtak.

A cifraszur pedig attól cifra, hogy ?0?-kal hímezték ki. A ziffer a számjegyet jelenti, és a zifr pedig arabul ürességet, nullát jelent.

Szalay István szerint a számfogalom útja a következo: a kezdetek Babilonhoz köthetoek, majd következett Alexandria (a hellén kultúra), majd India a következo állomás, s onnan került az arabokhoz, s az o közvetítésükkel Hispánián át Európába.

Az eloadó szót ejtett Bábel tornyáról és a teljes indukció összefüggésérol, amit Fracesco Maurolico 1575-ben fedezett föl.

Szó esett Fibonacci nyulairól, amik az arab számok elterjedésének kezdeteit jelentik többek között. Egy nyúlpár szaporodásának matematikai megfogalmazása segítségével.

Megtudtuk, hogy a hét hangjegy kialakulását a törtekre vezetik vissza.

Egy pillanatra a számmisztikába is belekóstoltunk: az 1-es az istenség, a 2-es a no. a 3-as a férfi, ez utóbbi ketto összege 2+3= 5, a házasság.

Végezetül szó került a valós számfogalom megszületésérol, az aranymetszésrol, a Mona Lisa ?szerkesztésérol?, az emberi arc szabályszeruségeirol és a fenyotoboz pikkelyeinek törvényszeruségeirol.

Gombocz János, professzor emeritus Autheried Éva pedagógiai munkásságáról tartott eloadást.

Emlékeztetett, hogy milyen kituno pedagógusok tanítottak annak idején a Széchenyiben. Ok ismeroi voltak az iskola uralmi viszonyainak. Ma ezek a fogalmak ismeretlenek az oktatásban. A mai tanárok nem az uralmi viszonyok szakemberei. A mai oktatás szélsoségesen liberális.

Ez pedig nem a gyerekek érdeke ? szögezte le a szakember. - Kényszerítés nélkül ugyanis nincs nevelés, és nincsenek eredmények.

Az eloadó utalt az öntevékenység és a kényszertevékenység közötti különbségre. Ahhoz, hogy öntevékenység legyen, kényszertevékenységeket kell létrehozni.

A pedagógiai tevékenység során célt kell állítani a gyerek elé, s a pedagógus a gyerek és a cél közé áll.

Locke szerint a társadalom akkor jár el jól, ha a legkiválóbbakat bízza meg a pedagógiai munkával. Apáczai szerint a legerkölcsösebbeknek kell tanítaniuk az ifjúságot.

Gombocz János leszögezte, hogy sok féle pedagógiai módszer, sok féle pedagógus van, hibátlan nincs.

A pedagógusok két típusát szokás megkülönböztetni: a logotrop és a paidotrop pedagógust. Az elobbi magas színvonalú tárgyi tudással rendelkezik, tudásvágy és szakmai érdeklodés jellemzi, de ugyanakkor ennek maradéktalan átadása nehezen megvalósítható feladat számára. Az objektív értékek jelentik a mércét számára, tananyag központú, gyakran merev.

A másik lehet, hogy a szakmai ismeretek terén nem tökéletes, de kituno a kapcsolata minden tanítványával, a diákok felé fordul és képes megtanítani a szükséges feladatokat. A szubjektív értékeket tekinti mércének, az oktatási anyag csak keret, irányelv. Számára a tanuló viselkedése az igazi érték.

Természetesen egy pedagógus a való életben sosem tisztán logotrop vagy paidotrop. Mindegyikben van egy kicsi a másikból, de hajlam és a praxisa szerint az egyik inkább illik rá.

Autheried Éva jellegzetes logotrop pedagógus volt, akit a szaktudományos érdeklodés jellemzett.

Fontos leszögeznünk, hogy a pedagógus példaként áll a tanítványok e

A pedagógiai eloadást Krisch Imre folytatta, aki a Laricsev-példatár 2040. feladatának megoldásával igyekezett elkápráztatni hallgatóságát.

Kijelentette, hogy Autheried Évának csupán teste pihen a kolap alatt, hiszen a szelleme köztünk van.

Ennek kiváló példája Takács László a Baltimore Egyetem professzora, akinek asztalán látható Autheried Éva képe.

Megtudhattuk, hogy a tanárno még üstököst is felfedezett, ám a hazai csillagászok nem hittek neki, így végül cseh csillagászok nevéhez fuzodik az üstökös.

A konferencia elso napja ezzel az eloadással ért véget, s a hallgatóság kitartó része egy ? az Autheried Éva egykori házának közelében található ? étteremben gyult össze további emlékezésre, most már fehér asztal mellett.

Másnap reggel a legelszántabbak dacoltak a fagyos széllel, és elzarándokoltak Autheried Éva régi Szent Mihály temetobeli sírjához, és a hóval belepett sírbolton elhelyezték az emlékezés koszorúját.

A délelotti program Nagy Judit igazgató-helyettes eloadásával kezdodött, aki a Széchenyi István Gimnázium történetét ismertette, majd a napjaink gimnáziumáról beszélt.

Megemlítette az épület 2006-2007 között zajlott felújítását, amit évfolyamtársunk, Kopik István vezényelt le.

Nagy Judit kiemelte, hogy a legfontosabb céljuk az a pedagógiai hozzáadott érték, amelynek tárgyi és személyi feltételeit, a felszereltséget és az oktatói kar erkölcsi és szakmai felkészültségét igyekeznek biztosítani.

Hogyan tovább?

A konferencia utolsó napirendi pontjaként arról beszélgettek a résztvevok, hogy miként folytatódjék az Alma Mater egykori tanárai emlékének gondozása.

Takács László azt vetette föl, hogy rendezni kellene Autheried Éva emlékére matematikai versenyt. Tekintettel a tanárno zenei érdeklodésére és muveltségére, zenei szekciója is lehetne a versenynek.

Bendl Judit egy (állandó) emlékkiállítás rendezését javasolta.

Gombocz János az egykori gimnáziumi faliújság, a Minerva felújítását javasolta, továbbá emléksarok, emlékfal, emlékszoba kialakítását ajánlotta

. A résztvevok megtudhatták, hogy 2014-ben a tanárno emlékére Autheried Éva tantermet avatnak.

Többen fölvetették, hogy hasonló módon kellene megemlékezni többek között Földi Lorincrol, Kamondy Zoltánról, Kozák Lajosról, Sátory Jenonérol és Szabó Béláról.

Lackner Pál fölvetette, hogy emléktáblát kellene avatni Sátory Jenoné tiszteletére is.

Nagy Judit igazgató-helyettes pedig arról tájékoztatott, hogy dr. Baranyai Lenke írja a Széchenyi Gimnázium történetét.

Az Autheried-konferencia fotói

111111111111

Emléktábla Autheried Éva egykori lakóházán

A kétnapos konferencia záró akkordjaként a résztvevok fölavatták Autheried Éva Alsólovér utcai lakóházán a tanárno emlékét megörökíto márványtáblát.

A szüloi háznál Szalay Csaba öregdiák és Szabó Miklós igazgató emlékezett a tanárnore, majd elhelyezték a konferencia résztvevoinek emlékkoszorúját

(zétényi)

Emléktábla felavatása

Szabó Miklós igazgató

Kedves Vendégeink!

Nagyon sajnálom, hogy nem tudok eleget tenni kedves kötelezettségemnek - az Autheried Éva tanárno emléke elott tisztelgok köszöntésének -, mert más jellegu hivatalos kötelezettségem ma délelottre elszólít. Pedig itt, az emléktábla elott szerettem volna elmondani, hogy a megkezdodo kétnapos konferencia nemcsak a tanárno pedagógiai munkásságának máig ható érvényességét ismeri el, de gimnáziumunk oktatómunkáját is igazolja.

Egy iskola a szakmai, emberi minták átadásának legadekvátabb helyszíne. Tudást ad, amelyet a tanár tantárgyához való viszonya hitelesít vagy hiteltelenít. A nagyhatású tanár szaktárgyának fanatikusa, és valamiképp tudományágának muveloje. Az ilyen tanár nemcsak diákjaira hat, de kollégáira, utódaira is.

Nemrég egy újságcikk a reál fellegvárának nevezte a Széchenyi István Gimnáziumot. Ezt, a hangzatosságával együtt is megtisztelo címet olyan tanárok láncolatának köszönhetjük, akiknek Autheried Éva egyik kiemelkedo alakja volt. E ?fellegvárból" o is szétküldte szabadcsapatait, volt diákjait, hogy azok pedagógiai örökségét elvigyék, s köztük legyenek olyanok, akik újabb várakat állítsanak a matematika tudományának. Ma néhányan közülük tértek vissza -tisztelegni. Köszöntöm oket, köszöntök minden kedves résztvevot, és én is tisztelgek szép gesztusuk elott.

Szabó Miklós igazgató

Emlékszoba Autheried Évának

Reáliskolai múlttal rendelkezo gimnáziumunk az elmúlt másfél évszázadban sok kiváló matematika, fizika szakos tanárral büszkékedhetett, de közülük is kiemelkedett Éva néni. Nem tudni milyen okokból, de idok folyamán a reál tárgyak prioritása elhalványult. A tanárno ezen próbált "fényesíteni" azzal, hogy a két tárgy elotérbe helyezéseként alakított egy matematika-fizika szakos osztályt és annak osztályfonöki tisztségét is elvállalta. Az osztály 1968-ban érettségizett tagjai azóta is hálával gondolnak a kituno oktatóra, a magánéletével példát mutató emberre. Neki köszönhetoen legtöbbjükbol kiváló tudós, alkotó szakember, mérnök lett.

Osztályfonökük születése centenáriumára rendezett konferenciához is csatlakozva úgy határoztak, hogy az iránta érzett tisztelet, elismerés jeléül kérik az iskola vezetését, Autheried Éva tanárno is kapjon, nevezzenek el Róla egy tantermet. A tantestület ezt a kérést egyhangúlag támogatta és a tanári szoba fölötti, második emeleti termet jelölte meg.

Az osztály vállalta az emléktábla költségeit,l a technikai teendoket, a szabványos életrajzi tábla elkészíttetését, felszerelését Simon János vállalta. A tábla leleplezésére, avatására is a Gimnázium igazgatójával közösen, 2014. május 30-án került sor. Szabó Miklós igazgató a tanár szemszögébol, a volt tanítvány a diákok tapasztalataiból emelte ki ugyanazokat a példamutató szakmai, emberi tulajdonságokat, érdemeket. A Soproni Széchenyi István gimnáziumban ettol a naptól tantermével is tisztelettel emlékeznek kiváló volt tanárukra, Autheried Éva tanárnore.

megbízásból Németh Kálmán

2014. június 25.

Az Autheried-konferencia fotói

Érettségi találkozók

Az 1956-ban érettségizett "a" osztály találkozója

A 60 éve iskolánkban érettségiző 22 fős osztályból 8 fő megjelent az osztályból, közülük hárman külföldről jöttek el. Találkozásuk egybe esett az iskolai ballagással, így átélhették a "régi szép időket". Az emlékezőket az Öregdiák Társaság elnöke fogadta, de szívélyes köszöntésükre szakított időt Szabó Miklós igazgató úr is. Mindketten tájékoztatást adtak az iskola mai életéről, az öregdiákok mozgalmas rendezvényeiről, tevékenységükről.

Vidám hangulatban, tréfálkozva meséltek életútjukról, az örömteli, de nem mindig gond nélküli sorsukról. Az iskola találkozás után következett a véárosi emlékek, a diák évek felidézése, fiatalságuk újra átélése. Találkozzunk mielőbb!

NK 2016. április 30.

Az 1965-ben érettségizettek, 50. évi találkozója.

Az osztályok, részben közös programra tervezték a nevezetes találkozót, de az érintettek egyeztetése után a megjelölt időpont a "b" osztály tagjainak nem volt megfelelő, így ők 2 héttel később, külön emlékeztek.

Programjuk 2015. június 5-én, 17 órakor kezdődött, amikor a szoborparkban, az osztályok már Sopronban lévő képviselői megkoszorúzták volt igazgatójuk, Földi Lőrinc szobrát. Másnap 9 órakor a közös találkozó a Nyugat-magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának (NyME-KTK) disztermében folytatódott, ahol a Kar oktatója, korábbi dékánja, a szintén volt osztálytárs, Dr Székely Csaba fogadta és köszöntötte őket. A szép számú megjelentet még üdvözölte a SzIG igazgatója, Szabó Miklós és a föszervező osztálytárs, Varga Jenő is. A társaság ezt követően átvonult a Széchenyi szoborhoz, ahol - emlékezések és fényképek készítése mellett közösen koszorúztak. Az iskola program emléktábla avatással kezdődött; a "c" osztályosok készítettek osztályfőnöküknek, Őrszigety Frigyesnek gránit emléktáblát, amit lelepleztek és koszorúzással emlkeztek szeretett osztályfőnökükre, tanárukra. A már elhunyt tanárokra emlékezve, az I. emeleten lévő emlékhelynél újabb koszorúzással zárták a közös programot.

Mindezek után az osztályoknál már külön-külön folytatódott a találkozás programja, amelyből Varga Jenő jóvoltából az "a" osztály bensőséges, hagyományos összejövetele ismert. Örömükre megjelent volt osztályfőnökük, Légrádi Imre tanár úr is, aki jelenlétével is visszaidézte az 50 évvel ezelőtti hangulatot. A szokásos névsor olvasás, élménybeszámolók, vidám társalgás mellett, gyertyagyújtással, szomorúan emlékeztek elhunyt osztálytársaikra.

A további, részben összevont szabad programok már az étkezések, a helyi nedűk vizsgálgatások, a kellemes együttlét örömében, hangulatában teltek el, miközben Bellák Ödön osztálytársat megihlette az iskola szellemisége és a találkozó hangulata:

Évszázad fele

Táblán a kréta nem nekünk csikordul, Nehezen szerzett tudásunk,

sok - sok év emléke visszafordul. így nem lett a feledésé.

Bennünk él tovább mit okultunk. Iskolánk és tanáraink nívója

Bár időnk ránk karmolta jegyeit, biztosította, hogy a tanultak

örök jellegűeklettek leírt jegyzeteink. váljanak hasznunkra.

Garló eszünk szerint éltünk, A férfias küzdés és tisztesség,

célért, okért, hitért... "SZÉCHENYISTA SZELLEM"

Puskáink szolgáltákaz iskola békét, /nem volt lyukas óra!

s a bemagolt sok-sok leckét. S ez bennünk ég évtizedek óta.

Varga Jenő beszámolója és a helyszíneken készített képei alapján összeállította: Németh Kálmán. 2015.08.02.

Találkozó

Az 1954-esek újabb pünkösdi, évenkénti találkozója.

Megfogadták, megtartják, hogy az együtt érettségizett három osztály lelkes tagjai évenként, Pünkösd szombatján találkoznak, Sopron Főterén, Az idei év, az esős napoknak is köszönhetően, létszámában szerény volt, de hangulatában a megszokottan kellemes. Bizonyíthatom, mert állandó meghívást élvezek, miután köztük három egyetemi évfolyamtársam is (Nagy Zoltán, Németh György, Németh Gyula) található. A hangulat megalapozása már pénteken este, a Caezar Pjncében megtörtént, a búcsúestre pedig a felújított Gambrinus Étteremben került sor. A képsort záró felvételek bizonysága szerint, örömmel emlékeztek az egyik előző, a 30. évi találkozó vidámságaira és Ákos Ernő osztályfőnökükre, valamint Dér Zoltán és Dr Németh István kedves volt tanárukra. Egy összeszokott, baráti társaságban könnyű jó hangulatot teremteni, náluk se volt másképpen. Szívesen jöttetek, Sopron mindig örömmel látja a város volt diákjait!

Németh György tájékoztatása és a találkozón készített képei alapján összeállította Németh Kálmán, 2015.05.23.

A további évek képekben....

Találkozó

Iskolánk1954-ben érettségizett osztályainak közösen rendezett találkozója.

Már 60 éve, hogy 1954 júniusában, az akkori negyedikesekből álló három osztály tanulója tett sikeres érettségi vizsgát a Gimnáziumban. Közülük, a ma már idős öregdiákok egy csoportja, a hozzátartozókkal együtt gyülekezett 2014. június 7-én, Pünkösd szombatján, a szeretett Alma Mater udvarának emléktábláinál, hogy a 60 éves érettségi találkozójuk alkalmából visszaemlékezzen a régmúlt, boldog iskolaévekre és találkozzanak a régóta nem látott iskolatársak.

Szabó Miklós igazgató úr üdvözlő megnyitójában meleg szavakkal emlékezett meg az öt évvel ezelőtti találkozó ma már hagyományteremtő aktusára, amikor ennek a három osztálynak diákjai emléktáblákat avattak az akkor megújult iskolaépület megszépült udvarán Földi Lőrinc és Ákos Ernő volt tanáruknak, akikre mindmáig el nem múló tisztelettel és hálával gondolnak. Azóta ugyanott már megszaporodtak a kíváló tanárokra emlékeztető márványtáblák.

Dr. Németh Gyula ny. főiskolai tanár diáktársunk, Ady Endre ma is érvényes mélyenszántó gondolatait idézte fel „Üzenet egykori iskolámnak”című költeményével.

Ezután, Nagy Zoltán öregdiáktárs ünnepi megemlékezése felelevenítette, hogy az 1954-ben érettségizett és a visszatérő találkozások ígéretével búcsúzó fiatalok akkor még nem gondolták, hogy alig két évvel később, az 1956.-os levert forradalom következtében, számosan szétszóródnak közülük a világban. Csak 1979-ben, 25 év elteltével, a szerte a világba kiküldött hívó szóra talált újra egymásra együtt a három osztály, és azóta is, aki csak tud, újra eljön. Sajnos, az évek múltával a sors megritkította sorainkat. A 60 évvel ezelőtt érettségizett 59 diáktársnak több, mint harmada már nincs közöttünk. Felismerve, hogy az idő múlása megállíthatatlan, ma már mintegy 20 éves hagyomány lett abból az elhatározásból, hogy az ötévenkénti hivatalos találkozóktól függetlenül, minden év pünkösdi hétvégének szombatján megtartjuk a spontán széchenyista találkozónkat is a soproni Fő téren, amihez már sok korábbi, nemcsak széchenyista diáktársunk is csatlakozott. A visszaemlékezés befejezéseként az összegyűltek nevében köszönetet mondott, a találkozók évtizedek óta szervező motorjának, Horváth Ottó öregdiák társunknak, fáradozásaiért.

Elhelyeztük koszorúinkat Ákos Ernő, Földi Lőrinc és Dr. Machatsek Lúcia emléktábláinál, majd Németh Kálmán a Széchenyi Gimnázium Öregdiák Társaságának elnöke mondta el a délelőtti ünnepség zárószavát.

A találkozó a soproni Fő téren, a Generális teraszán folytatódott a késő déli órákig, kiegészülve már más, korábbi iskolatársakkal is, de ezzel még nem ért véget a program.

Délután 17 órakor a diáktársak összegyűltek a Szent György templomban, hogy megemlékezzenek elhunyt társaikról. Henczel Szabolcs atyának a hűséges összetartozást méltató, buzdító szavait követően, minden osztályból felolvasták az elhunytak nevét és minden név elhangzása után emlékükre egy-egy mécsest gyújtottak. Igazán megható volt ez a megemlékezés.

Akinek lehetősége engedte, eljött az esti búcsúvacsorára a Fehér Rózsa étterem különtermébe. A beköszöntő pezsgővel koccintva, meghallgattuk Németh György, neves bányamérnök diáktársunknak, a 60 éves találkozó ihlette írását, amelyből sugárzott nem csak az iskolánk, hanem szeretett városunk, Sopron iránti szeretete is.

Érdemes idézni néhány sorát:

„Mert valamennyien nem csak az egykori iskolánkat, de elsősorban ezt a várost szeretjük.

Egy kissé elkoptatott Sütő András idézet szerint: „azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Esetünkben ezt talán úgy is fordíthatjuk, hogy lakhatunk bárhol a világban, esetleg másik földrészen:Überlingenben, Ockelboban vagy Budapesten, itt Sopronban mi otthon vagyunk.

Ezért a városért sokan irigyelnek is bennünket. Mit is rejtenek ezek az ősi falak?

Márai Sándor írta: "Ez a város szerény, nem beszél sokat, de tudja rangját. S a régi kövek között érezni és emlékezni tud. Őriz egy polgári életformát, mely a legértékesebb volt Magyarországon az elmúlt négyszáz esztendőben. A békét őrzi e bolthajtásos szobákban, a békét, melyet a háborúban minden ember külön őriz meg lelkében és életében, ha túl akarja élni a vihart. Sopronnak múltja van, melyről tud, s ezért van jövője is."

Ma talán úgy mondanánk, hogy igazi európai város, és mi ezt a szellemiséget szívtuk itt magunkba. "

Ez a jó hangulatú búcsúvacsora igazi nemzetközi találkozó volt. Az Ausztriából, Hollandiából, Kanadából, Németországból, Svájcból, Svédországból, sőt a dél-amerikai Columbia fővárosából, Bogotából is jelen volt régi diáktársakat és hozzátartozóikat az itthon maradottak nagy örömmel és barátsággal vették körül. De jöttek további üdvözlő jókívánságok itthonról, valamint még Svájcból és az USA-ból is, olyan diáktársaktól, akiknek sajnos az egészségi állapota már nem tette lehetővé, hogy élvezhessék az együttlétet a régi barátokkal.

Bízzunk abban, hogy öt év múlva újra együtt lehessünk, ugyanitt.

Nagy Zoltán

2014. június 14.

Találkozó

60 éve érettségiztek - 1953-ban

Kérem, ne vegyétek hivalkodásnak, de annak az osztálynak a 2013. évi érettségi találkozójáról adok utólagos tájékoztatást, amelynek Földi Lőrinc volt az osztályfőnöke és Társaságunk elnöke a tagja, (innen az anyag). Sajnos volt tanáraink mindannyian "az égi iskolákban tanítanak", így az 50. évihez hasonlóan most is Dr Baranyai Lenke vállalta az osztályfőnök helyettesítését. A redhagyó osztályfőnöki órán Szabó Miklós igazgató úr is tiszteletét tette, sőt technikai segítséget is nyújtott az osztályfőnöknek, aki felkészülten tartotta meg óráját. Hetesként Németh Kálmán jelentett és beszámolt a hiányzók szomorú történeteiról. A tanárnő egy mai diák szavalatával is szinesítette a visszaemlékezés óráját. A hetes az iskola tanári emlékfalánál emlékezett az osztályt tanító tanárokra, majd koszorút helyeztünk el ugyanott. Osztályfőnökükre a tanári szoborparkban található mellszobránál emlékeztünk.

Az egyre diétásabb találkozói ebédet, nosztalgiából is a felújított Deák étteremben fogyasztottuk el, majd a betegségek elemzésével emlékeztünk az elmúlt évek kellemes eseményeire.

Találkozó

Beszámoló az 1962-ben érettségizett IV. B. osztály 55. éves érettségi találkozójáról
(2017. november 24-25.)

A pénteki (2017.11.24.) találkozón részt vettek: Balikó, Farkas, Fülöp, Harkay, Kálmán, Kovács, Krisch, Lackner Kari, Lendvai, Oláh, Szilvási. Kimentették magukat: Bánhegyi, Bene, Lackner Pali.
A 14:00 órai találkozás követően a soproni Szt. Mihály-temetőben megkoszorúztuk Szováti Öcsi sírját, majd felkerestük Németh Laci nyughelyét (némi keresgélés után találtuk meg). Földi Lőrinc ig. sírjára koszorút helyeztünk el. Molnár sírhelyének meglátogatása után szgk-kal lementünk a Balfi úti Evangélikus temetőbe, ahol koszorút helyeztünk el dr. Ruhmann Margit (Mimi néni) kriptáján, ezt követően felkerestük Kelényi Ferenc és Őrszigeti Frigyes volt tanáraink sírját is.

A társaság itt elvált, a testnevelési órára igyekvők (aktívan: Fülöp, Kovács, Krisch, Szilvási, nézőként: Balikó, Kálmán, Lackner Kari, Lendvai) 16:00 órától a tornateremben folytatták a találkozót. Az öltözőben Szilvási kedves meglepetéssel szolgált: sporttrikókat osztott ki, REÁL 1958-1962 felirattal, a trikó hátán az 55-ös számmal. A mintegy 30 perces rövidített óra kosárlabdával és focival telt, az első sportágban a Krisch-Szilvási duó, a fociban a Fülöp-Kovács kettős diadalmaskodott. A kosarazás nehezen indult, Lendvai szerint már az is számított volna, ha a labda érinti a hálót.., de a gyenge kezdés után fokozatosan feljavultunk és élvezetes, embert nem kímélő játék folyt a pályán.

A küzdelem a várkerületi Puskás Sörözőben folytatódott, fokozatos lemorzsolódással.
Másnap, szombaton (11.25.) a Gimn. udvarán gyülekeztünk, Bellákkal és Borsossal kiegészülve, megjelent Légrádi tanár úr is. Néhány „külsős” is megtisztelte az eseményt, sajnos nem sokan. Tanay Pista képviselte az évfolyamot. Az emléktábla-avatás programja megjelent a gimn. honlapján és a Kisalföld pénteki (11.23.) számában is.
A pontban 11.00-kor kezdődő ünnepségen az iskola igazgatója, Farkas Gábor (*1967) ismertette az 1962-ben történteket az országban és a világon, majd Mátyás Zsuzsánna 12.c. oszt. tanuló fuvolán előadott zeneszáma következett, amit tapssal köszöntünk meg.
Dékány Zsigmondné volt ig. h. emlékező szavai után került sor a tábla leleplezésére. Az emléktábla Lackner Pali (aki az ünnepségen betegsége miatt sajnos nem volt jelen) kezdeményezésének és állhatatos kitartásának, anyagi támogatásának köszönhetően jött létre.

Az osztályfőnöki órát a megszokott szerénységgel és bölcsességgel Légrádi tanár úr vezette, beszédében hangsúlyozta a megbocsátás képességének fontosságát. Az öregdiákok beszámoltak az elmúlt év eseményeiről. Az of. óra után a társaság átvonult a Széchenyi téri Perkovátz Ház Daruka termébe, ahol szép környezetben került sor az ebédre. Jó hangulatban zártuk kb. 15.00 órakor a találkozót.

Sopron, 2017. dec. 14.
Összeállította: Krisch Imre

Az 1962-ben érettségizett gimnáziumi osztályok (A, B, C) 60 éves érettségi találkozója

Kedves Osztálytársak,

elindultak az előkészületek a 60-ra. Az alábi levél ment a címzetteknek (lásd MEGHÍVÓ).

A DEÁK étterem átküldött egy étlap tervezetet, amelyben 3 változat szerepel (később küldöm), mindegyik 4990.-Ft-os áron. Ebből kell majd választanunk, a tervek szerint május 1-ig. A találkozóra a feleségek, élettársak is hivatalosak.

Békés, boldog Karácsonyt és minden jót, elsősorban egészséget!

Az előkészítő haditanács,b.j. Zétényi, Tanay, Szittner, Horváth Dolfi és Krisch.

MEGHÍVÓ

Tisztelt Igazgató Úr, tisztelt Légrádi Imre Tanár Úr!

Az 1962-ben érettségizett gimnáziumi osztályok (A, B, C) nevében tisztelettel meghívom

a 2022. május 28-ra

tervezett érettségi találkozónkra. Az öregdiákok a 60 évvel ezelőtt letett érettségi vizsgájukra emlékeznek.

A még nem végleges program, tájékoztatásul:

2022. május 28. (szombat)

10:00: Gyülekező a SZIG udvarán.

10:30: Közös fotó, majd ünnepi beszédek (a gimn. igazgatója köszönti az öregdiákokat, a tanulóifjúság képviselőjének köszöntője, a jubilálók szónokának ünnepi szavai).

Koszorúzás

Ezt követően osztályfőnöki óra, az egyes osztályok külön-külön. (Légrádi tanár úr meglátogatja az osztályokat és rövid időre átveszi az osztályfőnöki teendőket).

13:30.: Ebéd a DEÁK étteremben, amelyre tisztelettel meghívjuk Igazgató Urat és Légrádi Tanár Urat.

Sopron, 2021. december 15.

Kíváló tisztelettel

Krisch Imre IV.B. oszt. öregdiák
a szervezőbizottság nevében

Kapják:
SZIG igazgatója (e-mailben)
Légrádi Imre (papír alapon)
Zétényi Zoltán (e-mailben)

Emlékeztető

a 2022.május 28-án megtartott 60. éves érettségi találkozóról.

Helyszín a SZIG udvara, kezdési időpont 10:30 óra. Hűvös, szeles időjárás. Jelen vannak: Farkas Gábor a gimn. igazgatója, Szemző Gábor, az Öregdiák Társaság elnöke, Krasznai Mária (a Mester leánya), az A osztályból 14 (13+1) fő, a C osztályból 8 fő.

Mi, a B oszt.: Balikó, Borsos, Farkas, Fülöp, Kovács, Krisch, Lackner Kari, Lackner Pali, Lendvai, Oláh, Szilvási. Kimentették magukat: Bellák, Harkai.

10:45: A SZIG igazgatója köszönti a megjelenteket, az öregdiák-találkozók jelentőségét méltatja és ismerteti a gimnáziumban jelenleg folyó munkát. Elmondta, hogy a SZIG egy emléktábla elkészítését tervezi, amelyen kegyelettel emlékezik a gimnázium valamennyi volt tanárára és diákjára. Leleplezés 2022 novemberében várható. Zétényi egy üveg bort ad át az igazgatónak az emlékérem kíséretében.

Hosszas előkészület után Posta Noémi pianino kísérettel fuvolán előadja Rutter Szvitjének 1. tételét, nagy sikerrel, különös tekintettel a nehéz körülményekre.

Szemző Gábor elnök ismerteti az Öregdiák Társaság ez évi programját és munkáját, buzdítja az egykori széchenyistákat a csatlakozásra (jelentkezés a SZIG honlapján is lehetséges).

Az ünnepi beszédet Szalay István (alias Caligula) 4. A. oszt. öregdiák tartotta, méltatta az ilyen találkozók jelentőségét.

Koszorúzás:

Az A osztályból Trom és Zétényi koszorúzta meg Földi L. emléktábláját, Gombocz és Szittner Krasznai emléktábláját.

A B. oszt.: Balikó és Fülöp az Autheried emléktáblát (amely a mi kezdeményezésünkre született és az első volt a Pantheonban (a megfogalmazás Szabó Miklós akkori igazgatótól származik, jelenleg 13 emléktábla van a falon). Borsos és Lackner Pali dr. Ruhmann Margit (Mimi) emléktábláján helyezte el koszorúnkat.

C. oszt. : Horváth Adolf és Nyikos Szabó Béla emlékére koszorúzott.

Sopron, 2022.jún.5-én (napra pontosan érettségi vizsgánk 60. évfordulóján).
Készítette Krisch Imre